Novemberben szoktam észrevenni, hogy a monitor mögötti sarok hidegebb, mint a szoba többi része. Nem drámaian, csak annyira, hogy fél óra után a jobb vállam megmerevedik, és folyton feljebb húzom a pulóver ujját. Otthonról dolgozom, napi nyolc-kilenc órát ülök ugyanabban a székben, úgyhogy ez a néhány fok nálam nem apróság.
Tavaly télen kezdtem el figyelni, mikor esik szét a nap. Reggel kilencre általában sínen voltam, délután kettő körül viszont rendszeresen bealudt az agyam, és a legegyszerűbb feladatot is háromszor néztem át. Azt hittem, a délutáni holtpont normális dolog, aztán egy hidegebb héten feltűnt, hogy a rossz napok pont a fagyos reggelekhez igazodnak.
Egy este odatettem egy gyertyát az ablakpárkányra, csukott szárny mellett. A láng nem állt egyenesen, hanem lassan hajladozott a keret felé. Ott értettem meg, hogy nem a székkel és nem a napirendemmel van baj, hanem azzal a nyílással, ami mellett minden nap ott ülök nyolc órát.
Áprilisban a szomszéd épp a kocsibejárónál pakolt, és amikor szóba került az ügy, mondott valamit, amit addig senki nem fogalmazott meg így nekem.
Ő két éve esett át ugyanezen, és azt mondta, a legnagyobb hibám az lenne, ha a méretekkel kezdeném. Először azt kell tisztázni, mit várok az egésztől, mert az ablakcsere nem egyetlen tétel, hanem több döntés egymás után. Megmutatta a telefonján, hogy ő az ajtoablakbirodalom.hu oldalán olvasott utána a folyamatnak, mielőtt bárkit felhívott volna, és nekem is ezzel javasolta kezdeni.
Az oldalon nem a termékleírás fogott meg először, hanem az, hogy a hőszigetelés és a zajszigetelés javulását külön magyarázzák el. A régi, elöregedett szerkezetek eresztik a meleget és a hideget, az újak viszont fejlett üvegezéssel és többrétegű tömítéssel készülnek, így télen bent tartják a meleget, nyáron pedig nem hagyják túlmelegedni a szobát. Nekem a nyári rész legalább annyira fontos volt, mert a dolgozószoba délutánra rendszeresen kemencévé vált.
Júliusban ugyanis a másik véglet jött. Kettőtől ötig a monitor mellett akkora volt a hőség, hogy a laptop ventilátora folyamatosan pörgött, én pedig félóránként keltem fel vizet inni. Elkezdtem redőnyt, sötétítőt, ventilátort keresgélni, és közben végig azon a nyíláson múlt minden, ahol ki-be járt a hő. Aki a huzatot ismeri, az általában a telet emlegeti, pedig a nyári délutánok legalább ennyire fárasztók.
A gyakorlati részt is náluk értettem meg. A felmérésnek van díja, viszont megrendelés esetén jóváírják a végösszegben, tehát nem plusz kiadás. A beépítő partnereik pedig a megbízás esetén maguk viszik ki a terméket, úgyhogy nem nekem kellett kitalálni, hogyan kerül fel három szerkezet a második emeletre.
Ez utóbbi nálam komoly szempont volt. Egyedül élek, nincs autóm, és a lépcsőházunkban nincs lift sem, tehát ha ezt magamnak kell megoldanom, akkor ott azonnal elakadok. Amikor a felmérő kolléga bejött, húsz perc alatt végzett, felírta a méreteket, és megkérdezte, melyik oldalra szeretném a nyitást. Erre addig nem is gondoltam, pedig a dolgozószobában a szekrény miatt csak az egyik irány működik.
Aki szoftverrel foglalkozik, annak amúgy ismerős ez a logika. Nálunk sem a látványos hibák viszik el az időt, hanem a háttérben futó apró lassulások, amikre mindenki legyint, aztán fél év múlva senki nem érti, miért lett tíz perc egy build. A hideg sarok pontosan ilyen volt: külön-külön minden nap elviselhető, összeadva viszont hetekben mérhető kiesés. Egy fejlesztőnél a fókusz a legdrágább erőforrás, és bosszantó belegondolni, hogy ebből mennyit vitt el egy rosszul záró szárny.
Az ablakcsere végül teljesen rendben zajlott le, szerencsére sokkal kevesebb kosszal, mint amire számítottam. A bontás után méretre gyártott szerkezetek kerültek be, purhabos tömítéssel és takaróelemekkel, a végén pedig beállították a vasalatot és leellenőrizték, hogyan zár. Az ablakcsere előnyeit felsoroló oldalt még aznap este újraolvastam, és az volt a furcsa, hogy addigra már mindegyik pont a saját tapasztalatommá vált.
Az igazi különbséget az első hideg reggelen éreztem. Beültem a gép elé fél nyolckor, és délután háromkor vettem észre, hogy még mindig ugyanabban a pulóverben vagyok, és nem húztam feljebb az ujját egyszer sem. A szomszédnak azóta is tartozom egy sörrel, az ajtoablakbirodalom.hu-nak pedig annyival, hogy végre nem a fűtőtestet nézem, amikor délután háromkor elakadok egy feladatnál.