Nem kerestem hajós programot, mégis ez lett a nyár csúcspontja
A nyár nálunk mindig tervezés kérdése. A feleségemmel általában két héttel korábban leülünk, megnyitjuk a naptárat és beosztjuk a szabadnapokat, a gyerekek táborát és a közös programokat. Mindennek van helye, időpontja és költségvetése, mert így működünk — nem a spontaneitás emberei vagyunk, hanem a rendszeré. A balatoni hétvégéket is így szervezzük: szállás lefoglalva februárban, strand kiválasztva, étterem kinézve, és a nap percre beosztva. Idén viszont történt valami, amit nem terveztünk, és ami éppen a tervezetlenségével lett a nyár legjobb pillanata.
A feleségem a telefonján böngészett a szálláson az egyik este, és azt mondta, nézd csak, találtam valamit. Megmutatta a BalatonPRO oldalát, ahol vitorlás kirándulásokat kínáltak Siófokon, kapitánnyal, két órától egész napos túráig. Én a hajókról annyit tudtam, amennyit a kompról láttam a Balatonon átkelve — vagyis szinte semmit. De a feleségem arcán az a fajta elszántság volt, amit ismerek, és ami azt jelenti, hogy ez nem kérdés, hanem közlés. Tíz perccel később már hívta az ügyfélszolgálatot, és másnap délelőttre foglalt egy háromórás vitorlás túrát.
A siófoki vitorlás kikötőben a Vitorlás utca tizenhatban fogadott minket a kapitány. A hajó egy Bavaria harmincas volt, hat főre tervezve, és a fedélzet olyan rendezett volt, mintha az egészet vonalzóval mérték volna ki. A kötélzet a helyén, a vitorla gondosan összehajtva, a fedélzet fája tiszta és ápolt. Nekem, aki a technológiai eszközöknél értékelem a kidolgozottságot, ez az első benyomás sokat számított. Ami rendezett, az általában megbízható — és a hajó ezt az érzést hozta már az első pillanattól.
A vízen a telefon a táskában maradt. Nem azért, mert kérték, hanem mert nem jutott eszembe, hogy elővegyem. A szél lassan húzta a hajót, a Balaton azon a reggelen nyugodt volt, és a part fokozatosan távolodott. A feleségem a kormánynál állt a kapitány mellett, és az arcán az a mosoly volt, amit az utóbbi hónapokban a munkahelyi fáradtság mögé rejtett. A gyerekek az orrban ültek és a hullámokat figyelték, és a kisebbik azt mondta, apa, itt nincs internet, és ez jó. Hétéves, és valahogy már tudja, hogy az internet hiánya néha igazi nyereség.
A háromórás túra Siófokról indult és a déli parton haladtunk végig. A kapitány tapasztalt volt, kevés szóval mindent elmagyarázott, és közben mesélte, hogy a flottában tíz saját hajó van, huszonhét és negyvenöt láb közötti méretben. Bavaria, Jeanneau, Elan, Hanse és Beneteau márkájú hajók, és a legnagyobb húsz fős csoportokra is alkalmas. A korlátlan alkoholmentes italcsomag kétezer forint volt fejenként, és a gyerekek a limonádét választották, amit a hajón ülve ittak, a szél az arcukba fújt, és az a pillanat többet ért, mint bármelyik tervezett program.
A kikötőben utána a Hullám Teraszon ettünk, közvetlenül a Balaton-parton, a hajókra és a vízre nézve. A feleségem azt mondta, ez volt az első alkalom a nyáron, amikor nem a következő programra gondolt, hanem arra, ahol éppen volt. A fizetés rugalmas volt — ötven százalék előleg utalással, a maradék helyszínen, kártyával. Az időjárásra garanciát is vállalnak, szóval rossz idő esetén nem vész el a foglalás, ami így felhasználható máskor. A BalatonPRO megmutatta nekünk, hogy a legjobb programok néha azok, amiket nem tervezel, hanem amikbe belebotlasz — és hagyod, hogy a szél vigye a hajót.